A Brit Nagydíj utáni sajtótájékoztató

top3

 

A hétvégi Brit Nagydíj leginkább a sorozatos gumiproblémák miatt írta be magát a forma-1- történelem könyvébe. A három dobogós pilótának is akadtak nehéz helyzetei emiatt, de összességében mégis nagyobb szerencséjük volt, mint másoknak. A futam után, a sajtószobában elhangzott kérdések során ezt ők is megerősítették. Nico Rosberg most is magabiztosan vezetett, és Mark Webber hét tizedre közelítette meg őt az utolsó körben, de nem sikerült kizökkentenie ezzel a német pilótát. Így a sorrend nem változott meg kettejük között. A dobogóra még Fernando Alonso álhatott fel, aki a tizedik helyről kapaszkodott fel.

 

Nico, gratulálok a Mercedes győzelméhez, pár kilométerre a bázisotoktól, itt Silverstone-ban. Mit jelent ez a győzelem neked, és mit jelent a csapatnak?

Nico Rosberg: Igazán fantasztikus nap. És nagyon különleges, mert ez a csapat hazai nagydíja, és a gyár csak tíz percre van innen. Sok ember, sokan a csapatból és a kollégák itt vannak a lelátókon, figyeltek minket és nagyszerű érzés, hogy egy ilyen remek versenyt és csodálatos eredményt tudtunk adni nekik. Igazán megérdemelték – igazán megérdemeltétek, mert egész évben nagyon jól dolgoztatok. Jó látni milyen lendületben van a csapat jelen pillanatban.

 

Nyilvánvalóan jó versenyt láttunk, számos csodálatos előzéssel, de nem kétséges, hogy az igazi szenzáció a gumikérdés. Mi a véleményed erről?

NR: Egyértelműen problémát jelent. Túl sok defekt volt, meg kell nézni mi volt ennek az oka, és tenni kell valamit.

 

Mark, majdnem elkaptad Nicót a végén, csak hét tized másodpercre voltál tőle a célvonalon, azon a pályán, ahol már kétszer is nyertél – nyilván nagyon élvezed a pályát. Szépen feljöttél, a rossz rajt után. Hallva az egyik rádióbeszélgetésedet, az az érzésem, hogy ma a győzelem nem érdekelt téged?

Mark Webber: Nos, ezt könnyű mondani, igen. Tíz körrel a vége előtt, amikor látótávolságon belül van a győzelem. Vegyesek az érzéseim, hiszen hét tizedre voltam Nicótól és a győzelemtől. De ő jól csinált mindent, ezért megérdemelten nyert. Mi pedig sokat javítottunk a helyezésünkön. Azt hiszem, volt egy kis szerencsénk is, de ehhez ott kellett lennünk, hogy élhessünk vele. Jó stratégiánk volt, és nyilván nagyon keményen nyomtam, amikor kellett. A rajt… nem is tudom. Nem értem, hogy lehettek olyan jó hétvégéink, és máskor meg ilyen rosszak. Ez nagyon rossz számunkra. Aztán Grosjean – azt hiszem ő volt – megérintette az első szárnyamat az egyes kanyarban. Az első kiállásnál le kellet cserélni. Innentől, mintha újra kezdődött volna a versenyem. A biztonsági autó nyilván segített – bár nem örültem az oknak, amiért ki kellett jönnie. Egyértelműen idegesítő a pilótáknak, ha azt látják, ilyesmi megtörténik. A végén ez egy igazán jó eredmény nekem, a csapatnak és főleg egy ilyen kiszámíthatatlan hétvége után. Meg szeretném köszönni az összes angol és brit rajongónak a támogatását, amit minden alkalommal kaptam – nagyon különleges volt, minden egyes verseny ezen a pályán. Ezért nagyon várom már a következő versenyt, és remélem ott is meghatározóak lehetünk. Elégedett vagyok a teljesítményemmel.

 

Említetted, hogy idegesítő a pilóták számára az ilyesmi. Négy bal hátsó, és egy bal első kerék meghibásodás. Mi a véleményed erről – és milyen érzés, ilyen nyomás alatt versenyezni?

MW: Nos, a csapat próbált informálni engem, amennyire csak tudtak. Nyilvánvalóan számukra is mozgó célpont az ilyesmi. Teszik a dolguk, hogy minél több információval lássanak el minket. Próbáltam nyugodt maradni.

 

Fernando, egyből kihívott a csapat, amikor Vettel kiesett. Ezzel a nyolcadik helyre kerültél. Azon gondolkoztam, nem hibázott-e a csapat, de végül csodálatos előzéssekkel előre tudtál kerülni. Nem tűnt reménytelennek a helyzet? Mi a véleményed a versenyről?

FA: Nem, ez egy szerencsétlen szituáció volt csak. Az ötös kanyarnál hívtak be, és akkor még semmi baja nem volt Vettelnek. Próbáltuk elérni, hogy megelőzhessünk Webbert és Kimit, akik ekkor lassabbak voltak előttünk, ezért már Vettel problémája előtt eldöntöttük, hogy kijövünk. És igen, ekkor láttam csak meg a biztonsági autós táblát. Nyilván ennél rosszabbkor nem is jöhetett volna, pont miután kiálltam, és ezzel legalább öt pontot vesztettem. Nem tudom összesen mennyit előztem. A rajtom, az eddigi legrosszabb volt idén. Talán. A hármas és négyes kanyarban Hülkenberggel csatáztam, és emlékszem rá, hogy ő nem az elsők között volt a rajtrácson, ebből gondoltam, hogy eléggé hátul lehetek. A rajt után kicsit feljöttünk, aztán jött a biztonsági autó, és a végén a gyors hajrá, így sikerült a dobogón végezni. Megcsináltuk, ez egy hatalmas teljesítmény ilyen nehéz hétvégén. Néha nagyon jó a sebességünk, jó az autó és a győzelemért tudunk harcolni, és mégsem sikerül dobogón állni. Ezen a hétvégén kicsit rosszabbak voltunk, mégis megvan a dobogó és Sebastian nem fejezte be a versenyt. Ez egyike azon hétvégéknek, amikor az eredmény jó, de az érzés megmaradt, hogy fejlődni kell a következő hétvégére.

 

Nyilvánvalóan, amikor a fő riválisod nem fejezi be a versenyt, akkor 25 pontot szeretnél nem 15-öt, de az időmérő ezt nem tette most lehetővé. Mit viszel magaddal ebből a hétvégéből Maranellóba, mit fogsz mondani a csapatnak?

FA: Nem az időmérő volt, hanem általánosságban az egész hétvége. Általában jók vagyunk pénteken, a hosszú etapokon. De itt nem ez volt a helyzet. Nem voltunk gyorsak az időmérőn, de a versenyen sem – egyértelműen az egész hétvégén nem tudtuk működésre bírni az abroncsokat. Nagyon szerencsések voltunk – nem volt szerencsénk ugyan, amikor kijött a biztonsági autó, de az első kanyar nagyon szoros volt Markkal és Grosjeannal, azt hiszem. Az első kiállásnál, a kilencedik körben, nekem is gumiproblémám volt. Az én kerekeimnek is annyi volt; szétestek az utolsó kanyarban. Nekem a jobb hátsó volt, azt hiszem ez új, ha összehasonlítjuk a többiekével. Ha velem is az történik, mint Felipével – azt hiszem az ötös kanyarban, akkor elvesztem a versenyt. Velem az utolsó kanyarban történt meg, pont, amikor kijöttem a boxba. A végén úgy gondolom nagyon szerencsések voltunk és nagyon hálás vagyok a csapatnak, a szerencsének, és meg kell próbálni fejlődni a következő hétvégére.

 

A verseny elején az első három meghibásodás után lehetett hallani a rádióüzeneteket, hogy kerüljétek el a rázóköveket, de úgy tűnt nem figyeltek erre; elmondanád nekünk, miért vállaltátok a kockázatot?

NR: Azt mondod mi továbbra is kockáztattunk és rámentünk a rázókőre? Mert én magam biztosan nem. Én próbáltam elkerülni őket és nekem is volt gumiproblémám, de nem lett belőle komoly probléma; ki tudtam jönni időben, amikor a biztonsági autó a pályára jött. Szerencsém volt. Aztán, amikor Mark üldözött, kompromisszumot kellett találnunk aközött, hogy ő milyen gyorsan közeledik, és én mennyit kockáztathatok, így távol maradtam a rázókövektől, és próbáltam könnyedén menni a gyors kanyarokban, ahol a legtöbb kár érhette a gumikat. Aztán kicsit növelnem kellett a tempót a vége felé, mert egyre csak közeledett, ezért nehéz volt megítélni a helyzetet.

 

Mark, legalább öt üzenetet lehetett hallani Rocky-tól [Guillaume Rocquelin-től, Sebastian Vettel versenymérnöke], amint azt mondja Sebastiannak, hogy kerülje el a rázóköveket. Te is kaptál hasonló mennyiségű üzenetet?

MW: Igen, Simon nekem is mondta…Csak ennyit tehettek, mondták, hogy még ők sem tudják, mi történik a gumikkal. Megtettem mindent, amit tudtam a jobbos kanyarokban, az egyesben, a hetes kijáratánál, és a Copse, Becketts és Stowe kanyarokban is, az összes gyors kanyarban próbáltam kikerülni a rázóköveket. Ez nem mindig könnyű, de próbáltam megfogadni a tanácsot, mert mindig kicsit többet akarsz itt-ott. De ahogy Nico is mondta, nem vicces dolog forma-1-es autót vezetni három keréken, ezért biztosnak kell lenned, hogy azt teszed, amit a csapat mond; ők vannak a boxban és ők rendelkeznek a legtöbb információval, így ők mondják meg neked, mit kell tenned.

 

FA: Nálam is ugyanez volt a helyzet. Folyamatosan mondták, hogy maradják távol a rázókövektől, de ha a tizenkettedik helyen vagy, támadnod kell, használnod kell az ideális ívet, és a DRS-re is szükséged van. Én 12 éve versenyzek ezen a pályán, de még sosem volt hasonló problémám. Szerintem a rázóköveknek semmi bajuk.

 

Mark, nem az a fajta fickó vagy, aki az autót hibáztatja, kevésbé, mint mások, de ez a történet a rajtjaidról, már régi. Nincs kétségem afelől, hogy újra és újra kielemeztétek. Visszatekintve, inkább emberi hibáról van szó a te részedről, vagy az autóval nem stimmel valami?

MW: Meg kell vizsgálnom. Tudjuk, hogy Monacóig nem ez volt az erősségünk. Azt hiszem Monacóban és Kanadában, ugyanaz volt a művelet, és közelebb álltunk ezekhez a srácokhoz. Ma, ezzel ellentétbe a váltóval volt valami. Én készen álltam a rajtra, minden a helyén volt, még sem mentem előre. Úgy gondolom nagyon csúszós is volt a pálya, de sok más gond is volt. Ez bosszantó, de végig kell mennünk rajta és dolgozni kell, hogy ne állandósuljon ez a probléma. A rajt nagyon fontos része a hétvégének, ezért fontos, hogy rendbe hozzuk. Nem kérdés, hogy sok pontba került ez nekünk, pedig nem lehet túl bonyolult, de úgy látszik ez a gyengepontunk és fejlődnünk kell ezen a területen és ebben én is részt akarok venni.

 

Fernando, az elmúlt versenyeken minden vasárnap öt-hat pozíciót jöttél előre a rajttól a célig; meg tudnád magyarázni mit érzel fizikailag, és pszichikailag is?

FA: Sajnos az elmúlt öt évben mindig ezt csinálom. Jó lenne a rajtrács elejéről indulni, de nem vagyunk elég jók szombatonként és ezen dolgozunk a csapattal: a csomag, az autó teljesítménye, a gumikopás, és próbáljuk egy körből kihozni a maximumot. Bármi is hiányzik szombatonként, tény, hogy nem voltunk pole pozícióban, már nagyon régóta, de küzdünk, és szereztem pár hasznos tapasztalatot a karrierem során. Különösen 2008-ban és 2009-ben, ahol végül is nem alakult olyan rosszul az év, az eredmények ugyan nem voltak jók, de jó tapasztalat volt. Próbálsz biztonságosan vezetni, főleg amikor néhány elszánt újonccal harcolsz. Ez mindig extra óvatosságot követel, de ma sikerült néhány jó lépést tennünk és hasznos pontokat szereztünk, de ahogy mondtam, ez olyan, hogy nem szívesen versenyzünk így, és szeretnénk javítani a szombati teljesítményünkön.

 

Mindenkinek szól a kérdés: Tudom, hogy Nürburgring nem olyan gyors kanyarokból áll, mint Silverstone, de ha azt mondaná nektek valaki, hogy megint megtörténhet, hogy felrobbannak a kerekek, akkor versenyeznétek, vagy megmondanátok az embereknek, hogy ebből elég volt?

NR: Nem kell eljutnunk idáig. Meg kell tenni, amit meg kell tenni, rendbe kell hozni a dolgokat és csinálni kell valamit az abroncsokkal.

 

MW: Azt gondolom mi az elmúlt három évben próbáltuk felhívni mindenki figyelmét, de süket fülekre találtunk. Bárhogyan is, de része vagyunk a csomagnak, és ez pedig a műsor része. A show menni fog tovább, a jelen állás szerint.

 

FA: Szerintem is. Az autó lényegében ugyanaz minden évben. A legtöbb pályán rendben vannak, ezért mindennek jónak kéne lennie, de amit most láttunk, az nagyon nem oké. De mi csak vezetjük az autót és nem értünk semmit abból mi is a probléma oka, vagy mi a megoldás rá, ezt tőlük kell megkérdezni.

 

Nico, mielőtt Sebastian kiesett, a különbség kettőtök között nagyjából állandó volt. Gondolod, hogy el tudtad volna őt kapni, ha nem esik ki?

NR: Próbáltam. Keményen nyomtam, hogy ne szakadjak le, de nem lett volna lehetséges. Nem. Közel lehettem volna az egész versenyen hozzá, de elkapni és megelőzni nem tudtam volna, nem volt elég a sebesség, sajnos. Néhol gyorsabb voltam, mint ő, feljöttem rá, amikor a kiállás előtt elkezdtem nyomni. De amikor nem tiszta előtted a terep, a gumik jobban elhasználódnak és elveszted a ritmust. De úgy gondolom jó tempóm volt a versenyen.

 

Mark, az utolsó biztonsági autós fázis után nagyon gyors voltál. Milyen érzés volt az utolsó etap, különösen úgy, hogy ez volt az utolsó Brit Nagydíjad?

MW: Nagyon jó érzés volt, tudtam, hogy könnyű lesz a dolgom, mert az előttem lévő autók abroncsai már régiek. Információt akartam Nicóról, tudni akartam milyen keveréken van, milyen volt a sebessége a biztonsági autó előtt, mert ezelőtt nem is láttam őt a versenyen. Azt mondták elég gyors, ezért minél előbb meg akartam előzni a srácokat előttem, hogy Nico után eredhessek, de végül mindkettőnk jól kezelte a gumikat, annak ellenére, hogy a határon autóztunk. Szóval igen, jó befejezése volt a versenynek. Az lett volna a hab a tortán, ha meg tudom előzni, de nem sikerült. Megérdemelte a győzelmet, mert nyomás alá helyeztük, ami jó volt, és megérdemelten intette le a kockás zászló elsőként őt. De, hogy őszinte legyek, több volt ma az autóban ennél.

 

Azt hiszem mindenkinek szólt a mérnöke, hogy maradjon távol a rázókövektől; ez mennyben befolyásolta a versenyeteket, különösen Mark, és Fernando, akik más pilótákkal harcoltatok?

MW: Nos, ez egyfajta kompromisszum. Olyan keményen akarod nyomni, amennyire csak lehet, de közben mindent ellenőrizned kell, meg kell változtatnod az ívet, amin eddig autóztál, a sugara az ívnek szűkebb, nyilván csak néhány kanyarban, a gyorsabbakban, mint például a Copse, a Stowe vagy az egyes kanyar; távolságot tartasz a rázókövektől. Aztán kiderült lehet, mégsem ezek okozzák a problémát. Mi tudtuk ezt, de azért jobb az óvatosság. Néhány körben, amikor nem tiszta előtted a pálya és beragadsz más autók mögé és egy kicsit szélesebben mész… Ilyen az élet. Nem lehetsz szuper pontos, amikor valaki mögött autózol, ezekben a gyors kanyarokban, neked kell dönteted mennyit kockáztatsz, és ma sikerült a lehető legtöbbet kihoznunk ebből a helyzetből.

 

FA: Én nem változtattam az íven. Tizenkét autóval harcoltam egész verseny alatt. Ilyenkor mások mögött haladsz, és mondhatjuk, hogy leszorítóerőt vesztesz és kiegyenesíted a kanyarok kijáratát a rázóköveken. Ahogy már mondtam nehéz elhinni, hogy a rázókő volt a probléma forrása, mert már 12 éve versenyzünk ezeken a rázóköveken.

 

Nico, gondolod, hogy a múltkori teszt nélkül is meg tudta volna nyerni a Mercedes a versenyt?

NR: Igen, hogyne. Egyértelműen.

Sophie